25. rész- Lemondtam rólad.....

-          Lewis!  Mi volt ez, mi történt?- állt elém Martin.

-          Semmi.. Martin, most megyek, holnap a gyárban..- intettem neki, s nem vártam meg, hogy válaszoljon, kiléptem az ajtón, s a kocsimért mentem. Azonban ott egy nem várt személybe botlottam, megint.

-          Látod? Nem mentem el…- ölelt meg, de én eltoltam magamtól.

-          Elrontottál mindent, mindent, érted?- kiabáltam.

-          Halkabban Jamie alszik- mutatott, az én kocsim mellett álló járműre.

-          De miért kellett pont most?- kérdeztem feldúltan.

-          Mert szeretlek. Tudod, hogy mennyit szenvedtem? Imádlak, s a nap 24 órájából, 25-ön rajtad jár az agyam. Megpróbáltalak elfelejteni, de nem tudtalak. Szeretlek, és bármire képes lennék, csak, hogy visszakapjalak, bármire, érted? Nekem te mindennél, és mindenkinél fontosabb vagy, és minden vágyam, hogy újra együtt lehessünk, bajnokom….- szavai visszahangoztak a fülemben… bármire képes lennék, bármire, bármire…..

-          Nekem, most mennem kell – nyomtam le a gombot, és az autóm felé vettem az irányt.

-          Nem hagyhatsz itt! – ragadott karon, s könnyes tekintettel nézett rám.

-          Niky.. – simítottam végig az arcán – ne sírj, kérlek – suttogtam lágyan.

-          De itt hagysz, s már nem szeretsz.. az életemnek így már nincsen értelme- mondta erőtlenül, s elkeseredetten.

-          Niky, egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretlek.. nagyon is szeretlek, csak Ash nem félt sosem odaadni a szívét, s én sem neki, mert mi tudtuk, hogy a másiknál biztonságban van, bármi is történjék…. Ő tényleg szeret- hunytam le a szemeimet

-          De én is! Nagyon szeretlek, számomra, te jelented magát az életet- szipogta, s fejét a vállamra döntötte.

-          Pssssz- kezdtem el körkörösen simogatni a hátát. - Hidd el, hogy egyszer te is megtalálod a másik feledet, és boldogok lesztek ti, ketten, de nem velem.

-          De én már megtaláltam- dünnyögte, s felemelte a fejét- igenis te vagy az-nézett mélyen a szemeimbe.- Én szeretlek téged.. szeretlek, ne tedd ezt velem- zokogott.

-          Niky, ne csináld ezt, kérlek- néztem rá, s a könnycseppek sorra kúsztak le az arcán.

-          Lewis…. én csak, újra veled szeretnék lenni, ha csak egy éjszakára is, de veled….. utána békén hagylak- amiket mondott, teljesen ledöbbentettek.

-          Én nem csalhatom meg Ashleyt… azt sosem bocsátaná meg nekem- suttogtam halkan.

-          Te tényleg szereted őt - távolodott el egy kicsit tőlem.

-          Igen, és te most mindent tönkre tettél.

-          Én… nem akartam, én csak  szeretlek… Akkor semmi esélyem, ugye?- fonta a kezeit a nyakam köré.

-          Nem.. Ashley-t szeretem, s vele tényleg boldog vagyok, ne vedd el ezt tőlem…

-          Jó… Íanyu mindig mondta, hogy busz és férfi után sose fussak- vigyorgott.

-      Hát, lehet hogy igaza volt- mosolyogtam én is.

-     Igen, van benne valami, csak egy dolgot teljesíts.

-    Rendben... mit?

-    Most menj utána, mentsd meg a kapcsolatodat. Hamár én nem leszek boldog, legalább te legyél az. Én most a gyerekkel együtt lelépek, és békén hagylak. Annyira szeretlek,hogy lemondok rólad. Menj, és felejtsd el, hogy én itt voltam, holnap elmondom Ashleynek, hogy a gyerek csak egy átverés volt, és hogy én bármennyire is próbálkoztam, te nem adtad be a derekadat, mert annyira szereted… Megígérem, csak tudd, én örökre várni fogok rád. - beszállt az autójába, s elhajtott, nem engedte, hogy bármit is mondjak neki, nem engedte, hogy reagáljak az elhangzottakra..csak lelépett.

Ashley szemszöge:

Reggel rosszabbul keltem, mint valaha. Olyan hihetetlen bűntudat gyötört, hogy egyszerűen szinte megfojtott. Felültem az ágyon, a takarót magam köré tekertem gondosan, a ruháimat felkapkodtam az ágyról, s a fürdőbe rohantam. Beálltam a zuhany alá, s a csapot balra fordítottam. Engedtem, hogy a hideg víz végigfolyjon a vállamon, a hátamon, ahogy csigolyáról-csigolyára egyre lejjebb hatolt, a szívem is egyre hevesebben vert. A könnycseppek lassan szánkáztak végig az arcomon, s nem tudtam elhinni, hogy én ezt megtettem. Nem lehetek egy ilyen szörnyeteg, nem csalhattam meg, akit oly annyira szeretek. És igaza volt tegnap este, ha a gyerek az övé is, még mi akkor nem voltunk együtt…

Még legalább 20 percig álltam ott, majd erőt vettem magamon. Kiléptem a zuhanykabinból, megtöröltem jéghideg testemet, s a tegnapi ruhát magamra öltöttem. A leszakadt gombok, csak az elmúlt estére emlékeztettek.

-          Ashley- nyitott be kopogás nélkül, mire én teljesen összerezzentem

-          Tudod, van olyan, hogy kopogás!- mondtam durcisan.

-          Bocs.. Mi a baj?- jött közelebb hozzám, s kezét az arcomhoz emelte, de én hátrálni kezdtem.

-          Hagyj békén!- indultam el nagy léptekben kifelé.
-          Ashley!! Mi a …..bajod van?- rántott vissza, s magával szembe állított.
-          Szerinted mi, te nagyokos?- forgattam meg a szemeimet. – Tudod, hogy milyen állapotban voltam tegnap, és te ezt kihasználtad!- mutattam rá, ezzel is nyomatékosítva az elhangzottakat.
-          De te nem tiltakoztál, élvezted!- értetlenkedett.
-          Egyszerűen nem gondolkoztam… Jens, ez egy óriási hiba volt! Nem szabadott volna megtennünk.
-          És most mit akarsz csinálni?- kérdezte halkan.
-          Elmondom neki, joga van hozzá - suttogtam.
-          Azt nem teheted meg!- kiáltott fel.- Azzal nem csak a te kapcsolatodat döntenéd romba, hanem az enyémet is!- mondta idegesen, és teljes mértékben igaza volt, most nem csak az én életem felett döntök, hanem 4 emberé felett.
-          De én nem tudok, így élni…- csúszott pár könnycsepp végig az arcomon.
-          A mi titkunk lesz. El akarod veszíteni?- fogta meg a vállaimat.
-          Nem- ráztam meg a fejemet.
-          Akkor hallgass…- parancsolt rám, s én bólintottam.
-          Jens, most megyek– néztem rá fátyolos tekintettel.
-          És mit mondasz?
-          Azt, hogy Tobynál aludtam- ráztam meg a vállamat semmitmondóan.
-          Rendben, de csak ügyesen- mosolygott, és én is megpróbáltam magamra erőltetni egy kis vigyort, de nem sikerült. Egyszerűen rettentően mérges voltam magamra. A folyosón villámgyorsan mentem keresztül, szerencsére senki sem látott meg. Kopogtam, s idegesen toporogtam az ajtóban.
-          Ashley!- nézett rám meglepődötten. - Hol voltál?
-          Én.. nálad, rendben? – léptem volna be az ajtón, de ő megállított, s egy nagyot sóhajtott.
-          Lewis itt volt éjszaka és téged keresett, így ez halott ügy – mondta komolyan.
-          És most hol van?- néztem kíváncsian a bátyámra.
-          Valahol Lizyvel, elvitte magával, és megkért, hogy szóljak neki, ha látlak. Nagyon aggódott, hogy hátha valami történt veled. Ashley, őszintén hol voltál?- fogta meg a vállaimat.
-          Toby..én..én nem akartam. –bújtam hozzá, de ő eltolt magától.
-          Megcsaltad?! Kivel?- kerekedtek ki a szemei.
-          Toby én tényleg nem akartam, egyszerűen csak megtörtént.. és én be akarom neki vallani, de nem tehetem, mert akkor valaki másnak is veszélyeztetném a boldogságát- mondtam el őszintén.
-          Jenson-nal , ugye?- emelte rám a tekintetét..
-          Igen- sütöttem le a szemeimet.
-          Én mondtam, hogy tartsd távol magadat tőle – rázta meg a fejét. - Gyere beljebb, és öltözz át. A ruháid még itt vannak - mutatott a kis ruhakupacra, ami még a tegnapelőtti nagybevásárlásból maradt itt. Elfelejtettem elvinni magammal a kártyámat, Lewis pedig sokáig értekezett a mérnökökkel, így Tobynál tettem le a vásárolt göncöket, viszont, átvinni még nem volt időm a mi szobánkba.
-          Rendben. Bementem a hálóba, majd egy farmert és egy felsőt kaptam magamra. Utána leültünk reggelizni, s azon tanakodtunk, hogy mit mondhatnék Lewisnak.. Csak egy kopogás szakított meg minket, s az ajtó túlsó oldalán, Nicole állt…
-          Miért jöttél ide?- kérdeztem ingerülten.
-          Kérlek, ne kezelj így. Beszélnünk kell- suttogta, s a szemeiben tényleg láttam, hogy most nem rossz szándékkal jött, így kijjebb tártam az ajtót, s elhelyezkedtünk a kanapén.
-          Miért jöttél?- kérdeztem már visszafogottabban.
-          Csak mert tiszta vizet szeretnék önteni a pohárba. Megnyugodhatsz a gyerek, nem az övé..
-          De akkor… miért?- döbbentem le.
-          Hagyd, hogy elmeséljek mindent, kérlek.
-          Rendben, csöndben végighallgatlak- fogadkoztam.
-          Köszönöm… - nézett hálásan rám. - Tudod, én rettenetesen szeretem Lewist, de rá kellett jönnöm tegnap este, hogy nekem semennyi esélyem sincsen veled szemben. Annyira szeret téged, hogy azt szinte szavakba sem lehet önteni. A gyerek csak egy ürügy volt, nem az övé. Csak azt hittem, hogy így könnyebben visszakaphatom, de nem, mert bármennyit is próbálkoztam nála, ő ellenkezett.
-          És ezt most miért mondtad el nekem?- néztem furcsán rá.
-          Mert azt akarom, hogy Lewis boldog legyen- mondta komolyan. Most még inkább felerősödött bennem a bűntudat….
-          És most hol van? Tudsz valamit róla? – emeltem rá a tekintetemet.
-          Nem… nem tudom, hogy merre lehet – rázta meg a fejét. - Egyébként tudom ,nekem semmi közöm hozzá, de rettentően ideges volt az este, azt hitte, valami bajod esett.
-          Itt vagyok, én csak egy kis időt akartam, így az egyik volt barátnőmnél töltöttem az éjszakát. Itt lakik, és háát, máshova nem tudtam menni- magyaráztam.
-          Értem.. Nah én most megyek, és vigyázzatok magatokra- felállt, s kisétált az ajtón. Egyszerűen nem tudtam szavakba önteni a meglepődöttségemet, idejött, hozzám, és csak azért lemondott a szerelméről, hogy ő boldog lehessen valaki mással, aki történetesen én vagyok, s még grátiszban meg is csaltam… Gratulálok Ashley, most aztán lehet bosszankodni.
-          Hívd fel!- lépett mögém a bátyám.
-          Jó…de mit mondjak?- kezdtem el fel-alá járkálni.
-          Ashley…
-          Ha neked Clara azt mondaná, hogy megcsalt, mit tennél?- néztem rá feszülten.
-          Hát kidobnám – értetlenkedett. - Miért szerinted mit csinálnék? Ha megcsal, nem fogok helyeslően mosolyogni rá, hanem egyszerűen soha többé nem fogok megbízni benne, hacsak én  nem léptem félre..- gondolkozott el.
-          Szóval?
-          Lana jó ötlet volt- mosolygott.
-          Igen…Jaj, istenem köszönöm, hogy Lana itt él ebben a gyönyörű városban- néztem az ég felé.
-          Háát…nagy mázli. Még én sem gyanakodnék - húzta el a száját.

24.-rész- Bajlós árnyak...

Sziasztok itt a legújabb rész!

Lewis szemszöge:

-          Bocsáss meg.. mindent meg fogok magyarázni- súgtam Ash fülébe, majd követni kezdtem Nikyt. Lassan lépkedtem felfele a lépcsőfokokon, igazából nem értettem semmit sem.. teljesen össze voltam zavarodva. – Miért rontasz el mindig mindent?!- csuktam be magunk mögött az ajtót.

-          Köszönöm, tényleg, hogy mint régi jó barátot, így fogadsz.. – forgatta meg a szemeit, s hanyatt dobta magát a kanapén.

-          Nem tudom, hogy te itt, most milyen jó barátságról beszélsz.. felvilágosítanál? – néztem rá értetlenül, majd egy kisebb szünet után folytattam…- Niky csak mondd el, hogy miért jöttél ide!- kezdtem el fel- alá járkálni a szobában.

-          Mert szakítottam Jeremyvel…- mondta ki nehezen.

-          Oké, de nekem ehhez mi közöm van?- húztam fel a szemöldökömet.

-          Mert kiderült, hogy Jamie nem az övé…rájött- s a hangja teljesen elhalkult.

-          Miért kié?- emeltem meg a hangom, már nagyon ideges voltam.

-          A tied, te hülye!- förmedt rám.. – Jamie a te fiad.

-          Nem, nem lehet az enyém..- ráztam meg a fejemet.

-          De.. a tiéd..- ismételgette.

-          Niky.. Hány éves?- álltam meg.

-          1…- suttogta.

-          De nem lehet az enyém…az lehetetlen. Niky kérlek, menj el. - mutattam az ajtóra.

-          Nem megyek el addig, amíg nem tudod felfogni, hogy a tiéd..- tette keresztbe a kezeit.

-          Akkor sosem mész el… nem lehet az enyém, nem ronthatsz el megint mindent.. miért nem hagysz békén?! Szinte sportot űzöl belőle, hogy tönkretegyél engem…- akadtam ki teljesen.

-          Lewis, ennél hangosabban nem tudsz ordítozni??-  emelte meg a hangját..

-          De tudok, képzeld el…

-          A tiéd- szajkózta tovább.

-          Nem, nem az enyém. És egyébként is miért pont most jutott eszedbe, hogy van egy gyereked tőlem? Niky csak megint tönkre akarsz tenni.. Én imádom Ashley-t.. bármit tervezel nem fog bejönni, téged már lezártalak teljesen..

-          És ha nem lenne Ashley?- állt fel az ágyról..

-          Ilyenekről nem nyitok vitát, Ashley van és kész..- jelentettem ki.

-          Mond azt, hogy már nem szeretsz egyáltalán- állt elém.

-          Nem szeretlek..- mondtam ki egyszerűen.

-          Nézz a szemembe, és úgy mondd! – nyúlt az állam alá.  – nah látod, hogy nem megy..- mosolygott- miért nem próbáljuk meg még egyszer?

-          Mert hamarosan összeházasodom, és megszületik a második gyermekem. Én már elköteleztem magamat.

-          Lewis, milyen második gyerek?- nézett rám csodálkozva.

-          Te nem is tudod, hogy Lizy az enyém?- kérdeztem meglepődve.

-          Nem..- rázta meg a fejét- ez egy új információ.

-          Látod? Niky, neked már nincs itt helyed…. A szívem foglalt.- nyúltam a kezemmel az érintett pontra.

-          Igen, de az egyik része még mindig értem dobog.- tette a kezét a kezemre.

-          Honnan veszed ezt a baromságot?- léptem távolabb tőle.

-          Mert elég rád nézni, kedves. Amikor meglátsz mindig olyan más vagy, te még nem zártál le engem..- emelte meg újból a hangját.

-          És ha nem?? Attól még Ashley-vel maradok.

-          Ashley egy idő után úgyis elhagy. Ti barátok voltatok, érted? BARÁTOK… engem viszont az első pillanattól kezdve szerettél.. – mutatott magára.

-          Igen, szerettelek, de teljesen kihasználtál..pedig én kész lettem volna örökre veled maradni.. Bocs, de ezt elpuskáztad..- rántottam meg a vállamat.

-          Nem, nem puskáztam el semmit.. Tény, hogy hibáztam, de megbántam…. szeretsz, és én is szeretlek. Hol itt a probléma?- jött közelebb hozzám.

-          Hogy Ashley fontosabb nekem, mint te.

-          Lewis… Mondom Ashley egy idő után meg fog unni. És egyébként is, fogadjunk, nem tudsz a Jenson- os storyról..

-          Milyen storyról??- értetlenül néztem rá.

-          Hát a kis futókapcsolatról.. Biztos nem említette. – mondta gúnyosan.

-          Nem- ráztam meg a fejemet.

-          Tudod akkor kamatyoltak, amikor Jens még Jessel volt. A paddockban, meg milyen puszipajtás a két csaj..hmm- tette az álla alá a kezét-  Nem elgondolkodtató ez, szívem? Szerinted, ha ezt így egyszer megtette, nem tenné meg még egyszer?- a szavai teljesen ledöbbentettek, nem akartam hinni a füleimnek.

-          De miért nem mondta el nekem?

-          Jaj, szerinted miért? Ha tudnád, nem figyelnéd mindig árgus szemekkel őket?- tett fel egy egyszerű kérdést, de nem várta meg, hogy válaszoljak… hiszen a helyzet egyértelmű volt- Nah látod.. Lewis, én szeretlek téged, és élhetnénk együtt, mint egy család.. Nem hiányoznak azok a csodálatos éjszakák? Csak mondd, hogy nem szeretsz… Ha ezt megteszed, elmegyek, és békén hagylak. – csendben álltam vele szemben, ki akartam mondani azt a két szót, de nem tudtam, egyszerűen fizikai képtelenséget jelentett számomra. Pedig, az agyam pontosan tudta, hogy Ashley mellett a helyem, de a szívem tiltakozott, viszont ezt a tiltakozást én sem értettem, Ashley fontosabb, de Nikyt is szeretem, bármit tett, a mai napig szeretem őt. Lassan még közelebb hajolt hozzám és megcsókolt, s én nem tudtam neki ellenállni, visszacsókoltam.. pár másodperc múlva viszont tudatosult bennem, hogy mit teszek, így hirtelen távolabb léptem.

-          Bocs, de ez nem megy, most kérlek.. tudod, hogy merre van a kijárat.- mutattam az ajtó felé.

-          Rendben, de Jamie a te fiad, fogadd el. Szia- nyomott még egy puszit a számra, majd kiviharzott. Én pedig leültem az ágyra, s teljesen elmélyedtem a gondolataimban. Nem értettem a saját reakciómat sem.. Ash a legfontosabb, de Niky sem közömbös számomra, sosem volt az. Amíg én a gondolataimmal voltam elfoglalva, a percek szépen peregtek le. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy valaki húzza le a kilincset.

-          Lewis, mi történt?- lépett be az ajtón Ashley.

-          Semmi- suttogtam.

-          Akkor? Mondd el!- parancsolt rám erélyesen. – A tiéd?- kérdezte félve. Nem válaszoltam, csak ültem vele szemben továbbra is..- a tiéd?- tette fel újra a kérdést.

-          Nem tudom- törtem meg a csendet- azt mondja, hogy az enyém, de én nem hiszek neki…

-          Lewis, van rá esély, hogy a tiéd?- ült le az ágyra.

-          Nem tudom… Igen van rá, de nem.. nem lehet az enyém- ráztam meg a fejemet.

-          Lewis, miért?

-          Mert, egyszerűen nem.. Ha esetleg mégis..akkor?

-          Akkor.. nem tudom, de Lewis, kérlek, had gondolkozzam. – állt fel.

-          De min?!- ragadtam kezen.- Ha az enyém is lenne, akkor is még előtted, akkor még nem voltunk együtt.

-          Lewis, kérlek… nem akarok örökös második lenni.- nézett rám.

-          Milyen második?!

-          Tudom, hogy még szereted őt. – mondta halkan.

-          Ash… ezt nem értem. Ki ültetett bogarat a füledbe?! Jah, várj csak, nem kell válaszolnod, Jens volt az igaz?- vontam kérdőre.

-          Miért pont Jenssel jössz?- emelte meg a hangját.

-          Mert tudom, hogy együtt voltatok, eddig nagyon jól titkoltad…

-          Te honnan tudsz róla?- nézett rám meglepődötten.

-          Vagyis nem tagadod.. Rendben.. lényegtelen, hogy kitől.- legyintettem.

-          Lewis, most megyek.. – indult meg.

-          Hova?- futottam utána.

-          El..

-          Nem értelek- tártam szét a karjaimat- te teljesen megkattantál. 

-          Most meg le is idiótázol, csak így tovább!- kiabálta.

-          Én komolyan mondom, hogy nem értelek. – álltam meg a lépcsőfordulóban.

-          Lewis.. kérlek..

-          Nem…- megszaporáztam a lépteimet, s magammal szembe fordítottam.- Én szeretlek te kis buta.- simítottam végig az arcán.

-          De… Lewis, ez nem ilyen egyszerű, Nicole-t is szereted, nem tudod előttem tagadni, úgy ismerlek, mint a rossz pénzt.

-          De te vagy nekem a legfontosabb, és a két gyerek.. nélkületek minden értelmetlen lenne.

-          Lewis, mondd, hogy nem szereted őt..- szinte könyörögve mondta.

-          Nem szeretem.

-          Úgy, hogy közben a szemembe nézel.- emelte meg a fejemet.

-          Nem szeretem.- ismételtem meg azt a két szót.

-          Hazudtál- fordult el.

-          Miért?- követtem, de már beértünk a vacsorázó társasághoz.

-          Mert, te egyszerűen nem tudsz normálisan hazudni.- folytatta.

-          De téged szeretlek.

-          Lehet, hogy engem is… de nem akarom, hogy összetörd a szívem.

-          Nem tudom, hogy csak neked lehetnek- e ilyen aggályaid. Ki nem merte bevallani, hogy …- tette a kezét a szám elé és nem engedte, hogy befejezzem a mondatot, mindenki minket bámult.

-          Miért fogod be a számat?- vettem el a kezét a szám elől.

-          Lewis, kérlek, most megyek. Skacok bocsánat, de a vacsinak itt vége. Köszönök mindent, és majd elmagyarázom a dolgokat- fordult a minket bámuló társaság felé. Lassan mindenki kiszivárgott az épületből, csak páran maradtak.

-          Ashley.. kérlek, beszéljük meg normálisan. - fordultam felé, már higgadtabban.

-          Lewis, most megyek. - kezdett el haladni a kijárat felé. Én pedig ott álltam leforrázva.

Ashley szemszöge:

Rettentően mérges voltam, egyszerűen vártam, hogy mikor jön el az a pillanat, ami mindent tönkre tesz. Hát eljött. Tudom, hogy még mindig szereti Nicole-t, hiszen ismerem már annyi ideje, hogy egy-egy mozdulatából tudjam, hogy éppen mi a baja, mi bántja. S hogy most kiderült, hogy lehet, hogy Nicole- tól is van egy gyereke, teljesen kiakadtam. Nem is ő miatta, hanem magam miatt, féltem, hogy megint hoppon maradok. Szerettem őt, és nem akartam elveszíteni. Épp a gázra léptem volna, amikor hirtelen Jenson lépett a kocsi elé, óriásit fékeztem, s épphogy nem ütöttem el.

-          Nyisd ki!- mutatott az ajtóra, mire én teljesítettem a kérését.

-          Te barom, majdnem elütöttelek. - mondtam ingerülten, már amikor beszállt.

-          Mi a baj?- simított végig a kezemen.

-          Jens.. én nem akarom elveszíteni, de úgy érzem… már nem az enyém- szipogtam.

-          Ashley.. pssz, ne sírj- törölgette meg az arcomat.

-          Jens.. – az ajkaink lassan közeledtek egymáshoz majd egy tüzes csókban egyesültek.

-          Menjünk vissza a szállodába- suttogta, s közben a nyakamat csókolgatta.

-          Rendben- elfordítottam a slusszkulcsot, s ráléptem a gázra. Az ajtóban rögtön nekem esett szenvedélyesen és én már nem tudtam ellenkezni, innen már nem emlékszem semmire, csak a gombok pattogó hangjára, amik egymás után estek a padlóra a ruhámról és az ingjéről. Csak később, mire felébredtem a bódulatból jöttem rá, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, elárultam azt az embert, akit a legjobban szeretek.